Az Alföld szívében fekszik Békéscsaba, amelyet Európa legnagyobb falujának is neveznek. A város mindent megtestesít, amit ma hungarikumnak neveznek. Ennek köszönhetően 1997 óta minden évben tartanak itt kolbászfesztivált, amely ezt a képet erősíti.

A város löszös síkságon fekszik, ugyanis a területet a Körösvidék alföldi folyóinak, tehát a Körös mellett a Tisza és a Sajó-Hernád hordaléka töltötte fel. Ennek köszönhető, hogy kedvezőek a lehetőségek a hévizek és a jó ivóvíz kitermelésére.
A területen az ókorban számos nép letelepedett (kelták, dákok, szarmaták majd a rómaiak), majd a honfoglalás idején az itt élő avarok településszerkezetét vette át a magyarság. Ebben a korban az alföldön legeltető állattartást folytattak. Mivel a terület vízjárta, így hol elmocsarasodik, hol kiszárad a föld, ezért földművelésre csak kis részben alkalmas. Az Árpád-korban itt volt a téli szállása szolgáló falvak, ahol a nomád állattenyésztők megszálltak. Így a 10. század második felére már kialakult itt a faluhálózat. Csabát (ahogyan régen nevezték) az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben említik meg először. A név valószínűleg a török eredetű „ajándék” szóból ered, de már akkor is használták személynévként. A város idővel gyarapodott, 1521-től már itt állt a terület birtokosának, az Ábránfy család kastélya.

Csaba és környéke a hódoltság idején hol elnéptelenedett a török portyák miatt, hol újra lakottá vált. Tartósan csak a visszafoglaló háborúk miatt vált lakatlanná. Néhány év múlva a betelepülések miatt gyorsan nőtt a népesség. Ennek oka részben szabad vallásgyakorlás engedélyezése, amely miatt sok szlovák érkezett, így evangélikus többségűvé váltak a helyiek. 1717-ben Haán Lajos, Csaba történetírója írta le, hogy ekkor 22 család lakta a települést. A gazdálkodást, ahogyan a középkorban, most is elsősorban az állattenyésztés jelentette.
Az 1720-as évektől Csaba már jegyzővel, bíróval, sőt, céhbe tömörült iparosokkal is rendelkezett. A 19. századra a falu lakossága meghaladta a 22 ezret, így nem véletlenül kapta az „Európa legnagyobb faluja” jelzőt.
A 19. század utolsó negyedéről Csabán országos postaút haladt végig, 1844-től pedig országos útvonal, 1858-tól pedig már vasút ment rajta keresztül. Az iparosodás a települést várossá fejlesztette. Főleg textil- autó-, majd a 20. század elején betongyárak épültek.

Az első világháború utáni határrendezések hatására megalakult Békés megye, így a már Békéscsabának nevezett város szerepe felértékelődött. A húszas években a város lakossága gazdasági nehézségekkel küzdött, majd 1925-ben egy nagy árvíz fokozta a gondokat. A II. világháború folyamán a várost a háború nagy eseményei elkerülték. A szocializmus kezdeti időszakában a város pedig újra fejlődésnek indult. Újabb gyárak épültek, és a népesség 42 ezerről 65 ezerre emelkedett, ennek több mint a fele az iparban dolgozott. 1950-ben Békéscsaba megyeszékhellyé vált. Manapság Békéscsaba a megye legdinamikusabban fejlődő városa, melyet köszönhet jó adottságainak is.

Szerző: Berkes Márton