Békéscsaba
A Viharsarok központjában elterülő Békéscsaba hazánk 14. legnépesebb települése. Magyarországon középvárosnak, európai szinten kisvárosnak tekinthető. Eredetileg Csaba, vagy Nagy-Csaba néven ismerték, majd megyeszékhelyként már kötőjellel írták. Békés-Csaba, megyei jogú város, Békés megye gazdasági-földrajzi központja és székhelye.
A város területe az őskor óta lakott, régészeti ásatások az Alföld első kultúrájának, a Körös-kultúrának a nyomait találták meg itt. A Honfoglalás után több kisebb település állt itt, az egységes település legkésőbb a XIII. század első felében jött létre. Az árpád-kori település középpontját a mai városközponttól délre, a Kastély-szőlők területére teszik a régészek.
Az első írásos emlék 1332-ből származik, az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben említik először. Békéscsaba neve török eredetű, az azonos Csaba személynévből származik. 1529-ben írás szól az a megye legrégebbi családjának, a Ábránfy család kastélyáról, ami valószínűleg már 1521-ben megépülhetett.
A török időkben a település elnéptelenedett, 1715-ben Csabát lakatlan helyként említik. Újratelepítése gyorsan zajlott, mely Harruckern János György német származású magyar nagybirtokos és báró nevéhez fűződik. Főként evangélikus vallású szlovák parasztokat hozatott be, akik elsősorban Nógrád-, Gömör- és Hont vármegyéből érkeztek. (A tótok betelepülése viszont csak a 18. század végén zárult le.)
Ennek köszönhetően egy évvel később már az adófizető városok közt tartják számon.
1773-1847 között a falu lakossága megháromszorozódott, meghaladta a 22 ezret, emiatt "Európa legnagyobb falujának" nevezték ebben az időben.
Az 1700-as évek végén nagy lépést jelentett a falu fejlődésében az
Élővíz-csatorna (Körös-csatorna) kiásása. Ez mind a mezőgazdaság, mind a városiasodás, mind az egészségügy területén előrelépést jelentett a csabaiaknak. Az ezután megépült a postaállomás, és az Orosházát és Nagyváradot összekötő
postaút, valamint az Arad és Pest között futó nyitott út újabb lendületet adott a fejlődésnek.
1840-ben Csaba, annak ellenére, hogy kis parasztházaival, és zsúfolt, sáros utcáival egy nagyra nőtt falura hasonlított, mezővárosi rangot kapott, ami után 1847-re a várost az ország húsz legnagyobb városa közé sorolták.
1848-ban a csabai szlovákok kétezer nemzetőrt küldtek Nagybecskerek határában, de anyagiakkal, takarmánnyal, gabonával, arany- és ezüst ékszerekkel is támogatták a szabadságharcot.
1858-ban újabb lendületet jelentett a vasútvonal és a vasútállomás megépülése.
A 19. század végére egyre nagyobb gondot kezdett jelenteni a munkanélküliség, melynek következtében 1891-ben munkáslázadás tört ki. Áchim L. András, a „parasztpolitikus” pártot alapított parasztokból, és éveken át a munkások város parlamenti képviselője volt.
1885 nagy fordulópontnak számít a város egészségügyi életében, ekkor ért véget a Zsigmondy Béla által irányított artézi kút fúrása a
Kossuth téren, ekkortól van Békéscsabának egészséges ivóvize.
Az I. világháború alatt a csabai katonák a 101. hadosztályban, a keleti fronton harcoltak az orosz csapatok ellen.
A trianoni békeszerződés után Békéscsabának át kellett vennie az elveszített városok, úgy mint Arad, Temesvár és Nagyvárad szerepét, mely nagy gazdasági fejlődést igényelt viszont a két világháború közötti Nagy gazdasági világválság szegénységet és munkanélküliséget hozott. Mindezek ellenére a Horthy-korszak idején Békéscsaba a legnagyobb fejlődést felmutató települések között volt a megcsonkított ország városai közül.
A II. világháborúalatt bár szárazföldi harcokat nem vívtak, de a tragikus események sorozata nem kímélte Békéscsabát sem. A városból 3000 zsidót szállítottak el Auschwitzba.majd szeptember 21-én pedig a brit és amerikai légierő bombázta le a vasútállomást és környékét. Végül október 6-án a szovjet hadsereg elfoglalta, majd megszállta a várost.
A magyar városok közül Békéscsaba szenvedte el a II. világháború egyik legnagyobb emberveszteségét, hiszen 52 000 főről 43000-re csökkent a lakosság a háború végére.
1950-es megyerendezés során Békéscsabát Békés megye megyeszékhelyévé nyilvánították. Az 1956. november 4-én az országba beözönlő szovjet csapatok Békéscsabát is megszállták, mialatt többen hősi halált haltak.
A szocializmus idején Békéscsaba az ország egyik legfontosabb élelmiszeripari központja volt. Az rendszerváltás után az ipar válságba került, a dolgozók nagy százaléka elveszítette az állását.
Békéscsaba mára újra talpra állt, a régió egyik legfejlettebb városa, mely gasztronómiai különlegességeiről és rendezvényeiről híres. Itt készül többek között a hungarikumnak számító
Csabai kolbász, melynek tiszteletére és népszerűsítésére minden évben a kolbászfesztivált tartanak. Szintén itt rendezik meg Magyarország leglátogatottabb
sörfesztiválját is. A város a
magyarországi szlovák kisebbség kulturális központja.